Osztalykirandulas

Dome mondta, hogy mindig is "szerette" az osztalykirandulasokat, ezert a tegnap befizettunk egy felnapos turara, a Hoi An melletti egykori Cham emlekhelyre, My Son-ba. Reggel 8kor kellett gyulekezzunk az utazasi iroda elott, ahol valami 10 perces kesest kovetoen felnyomtak egy nem eppen ifju korban levo buszra, mely teli volt nyugati turistaval. A busz hatso feleben rendezodtunk el egy nemet parocska tarsasgaban, akiket kozbe leszedtek, majd visszatettek a buszra... kis logisztikai hianyossag miatt.
Tudni kell, hogy a vietnami soforok elegge orultek. Valoszinuleg duda nelkul nem is tudnanak vezetni, hiszen folyamatosan nyomjak, annak remenyeben, hogy szetrebbentsek az uton levo biciklisek es motorosok, soha nem szuno tomkeleget. Igy vagtattunk hat, mi is oreg buszunkkal egy vekony utacskan, neha-neha hatalmas feket koveto szisszenessel, midon minden kedves vendeg kinezett az ablakon, hogy nem-e lapitottunk ki valakit. Dzsungel torvenye van...
My Son, kicsit olyan mint Angkor templomai kozul a regebbiek, csak az amerikai b-52-esek beavatkozasa miatt, kicsitt laposabbak, meg szetesettebbek. Magyarul szetbeombaztak oket. Ami mnegmaradt az nem rossz, de a jo nem ilyen (ahogy Andris mondana), foleg annak aki mar latta Angkort. Turista az meg ezrivel, s Dome nem allta emlegetni, hogy mennyire "szereti" az ilyesfajta kirandulasokat. Visszafele jovet, aztan felzavartak a buszra, mint a kiskolykoket s a guide-unk, aki viccesen Camel-eknek hivott minden kedves reszvevot (szemben mas buszok Tiger-jeivel, meg Lion-jaival), csunyan nezett rank, amikor mi meg inkabb sorozni akartunk a busz melletti kocsmaban.
A turavezetorol jut eszembe, hogy amikor bementunk a My SOn rezervatum teruletere, epp elkaptuk amint egy masik csoportnak a guideja egy nagy terkep elott bevezette a helyszint a vendegeknek. A kb. 150 cm magas ember nagyjabol ugy nezett ki, mint egy igazi Viet Cong tabornok, osszehuzott szemoldokkel, kigyurt felsotesttel, es kifejezetten katonas hanghordozassal. Midon a terkepen mutatta az emlekmuveket, a kezeben levo esernyovel oyanokat csapot ra, mintha epp az ellenseges alakulatok bombazasi tervet mutatna be a kozlegenyeknek. Minket aztan elfogott a rohoges, mert a tisztelt kozonseg amolyan felremulten hallgatta a kemeny akcentussal, kifejezetten harcias, katonas modorban beszelo idegenvezetetot. A fel tura alatt ebben a stilusban hecceltuk egymast.
A monszun kegyetlen. Van amikor csak szemerkel, de van amikor ugy omlik, mint nalunk a legkemenyebb zivatarok alatt. Mar a lelkem is at van azva, es kicsit varom hogy mozduljunk tovabb valami melegebb helyre, mert ez igy nem jo. Majd leulunk es kitalaljuk, hogyan is lesz ez.
Hoi An, ahol most vagyunk egy kisvaros, a marketingesek ugy aruljak \, hogy ANCIENT City of HOI AN. AMolyan eszak-franciaorszagi kisvarosra emlekeztet, csatornakkal, lampionos kavehazakkal, es sok sok teblabolo turistaval. HOlnap majd szemugyre vesszuk jobban egy kicsit. Kozben ugy dontottunk hogy a szilvesztert is itt toltjuk, igy ma este az a program, hogy felmerjuk a kocsmafelhozatalt, hogy holnap estere, hol renduljuk meg az unnepi vacsorat.
Otherwise, minden rendben. A szobank most kifejezetten olcso itteni viszonylatban (4 dollar/fo/ej), megettuk a 4 kilos pomelot, amit Dome mar vagy 3 napja hoz magaval hegyen, vizen, levegoben...es igy. Megvagyunk, ne sajnaljatok nagyon.