Most meg epp Baliban, Kuta Beach-en toltom az idot. A szallodabol mar kiraktak, odakint 40 fok, igy inkabb netezek, blogot updatelek, aztan par ora mulva irany repter, es haza. A tobbiek a tegnap egy kamionnal nyomtak valahol Lembawa szigeten Lamalera fele, most epp nem tudom merre jarnak.
Epp olvasom, hogy otthon jol megy az olajbiznisz, ezuton is GRATULALOK mindenkinek.
2009. január 17., szombat
Ende...vagyis a vilag vege
Moniban elvaltam a tobbiektol. Nekik szent celjuk volt, eljutni Lamaleraba, balnavadaszokat latni, en ehelyett visszajottem Balira kicsit relaxolni. Nehez a dzsungelelet.
Reggel 7kor keltunk, reggeli, ket menet kartya, aztan jott az o buszuk Maumere iranyaba, s azzal elsurrantak. En meg ott maradtam Moni-ban, hogy majd csak lesz valahogy. Aztan a hazibacsival vegigbeszeltuk a napi politikat, a kakao kereskedelem menetet, meg a floreszi fiatalok jovokepet, lehetosegeit. Deltajban kialltam az utra, leintettem egy mikrobuszt es irany vissza Ende-be, ahonnan masnap delben volt repulom Balira. Megint a szokasos kanyarok, vulkan fel, vulkan le, basszus, cigifust, es kedves falusi emberek, akik felsoroltak szamomra az osszes angol szot amit csak ismertek. Ende-be erve aztan fogtam egy bemot, es irany a Hotel Ikhlas.
Az Ikhlasban persze nehany kinai bisznment leszamitva senki nem volt, igy eleg unalmas napnak neztem elebe. Kimentem a varosba szetnezni, de abba a varosba semmi nincs. Semmi. Csak hoseg, es sok motoros. Turista meg nyomokban sem.
Visszaerve a hotelbe epp unatkozni kivantam, amikor nyuzsgolodesre figyeltem fel a bejaratnal. Az egyik pincer srac jott vissza a piacrol motorjaval, de a motor osszetorve, a sracnak a karjabol meg vastagon omlott a ver, o maga pedig tanacstalanul allt kollegai elott, es valahogy senki nem tudta, hogy akkor most mit kell tenni. Ahogy mondjak, vettem az iniciativat. Mondtam a sracnak, hogy amig eloszedem a kotszereimet addig tiszta vizzel mossa le a sebeket, aztan meglatjuk. Kicsit nehez volt meglatni, mert a konyokerol, az alkarjarol jelentosen, a tenyererol pedig kb 70 szazalekban teljesen lement a bor. Aloe first spray, betadine, kicsi sebekre tapasz, nagyobbakra epp csak takaras, aztan fogni a sracot rendes orvoshoz vinni, aztan tetanusz, s kesz. Egesz estig megvolt a program.
Vegul megjott a fonok, aki jol leszidta a sracot, mert hogy mondta neki, hogy hati-hati (lassan-lassan) vezesse a motrot, de az nem...csak legenykedett.
Vegul elmondta, hogy Indoneziaban evente 380%-al no a motorbicajok szama, es sokuknak sem szamtablaja, sem biztositasa, sem semmije nincs. S naponta min. 10-en halnak meg balesetben.
Masnap reggel, kimentem a repterre. Kulon elmeny. A repulesbiztonsagra itt nem koltenek nagyon sok penzt. A kifutopalyan gyerekek szaladgaltak, akiket a helyi rendor kellett lezavarjon, hogy a gepunk leszalhasson, csomagatvilagitast csak random modon csinalnak, s azt is ugy, hogy mig a szalagon atmegy a taska, a kepernyot nem nezi senki. Egy iparos pedig egy nagy benzineskaniszter valamivel indult fel a gepre, ja es nem a szekuritis, hanem egy masik utas kerdezte meg tole, hogy ugy-e azert nem benzin van benne? :) Persze, hogy nem.
A repulo - s ezt a jegyvasarlaskor is mondtak - zsiruj volt. Minden aggodasom odalett mikor meglattam. Csili vili gep, tiszta mint a patyolat. GYanusan jol nezett ki. A Merpati nevu legitarsasag - amelyik a legtobbet repul Nusa Tengaraban - mostanaban vett egy csomo MA-60 tipusu uj gepet, ezek alkotjak a flotta gerincet. Most ujra a civilizacioban, s varom, hogy induljak haza.
Reggel 7kor keltunk, reggeli, ket menet kartya, aztan jott az o buszuk Maumere iranyaba, s azzal elsurrantak. En meg ott maradtam Moni-ban, hogy majd csak lesz valahogy. Aztan a hazibacsival vegigbeszeltuk a napi politikat, a kakao kereskedelem menetet, meg a floreszi fiatalok jovokepet, lehetosegeit. Deltajban kialltam az utra, leintettem egy mikrobuszt es irany vissza Ende-be, ahonnan masnap delben volt repulom Balira. Megint a szokasos kanyarok, vulkan fel, vulkan le, basszus, cigifust, es kedves falusi emberek, akik felsoroltak szamomra az osszes angol szot amit csak ismertek. Ende-be erve aztan fogtam egy bemot, es irany a Hotel Ikhlas.
Az Ikhlasban persze nehany kinai bisznment leszamitva senki nem volt, igy eleg unalmas napnak neztem elebe. Kimentem a varosba szetnezni, de abba a varosba semmi nincs. Semmi. Csak hoseg, es sok motoros. Turista meg nyomokban sem.
Visszaerve a hotelbe epp unatkozni kivantam, amikor nyuzsgolodesre figyeltem fel a bejaratnal. Az egyik pincer srac jott vissza a piacrol motorjaval, de a motor osszetorve, a sracnak a karjabol meg vastagon omlott a ver, o maga pedig tanacstalanul allt kollegai elott, es valahogy senki nem tudta, hogy akkor most mit kell tenni. Ahogy mondjak, vettem az iniciativat. Mondtam a sracnak, hogy amig eloszedem a kotszereimet addig tiszta vizzel mossa le a sebeket, aztan meglatjuk. Kicsit nehez volt meglatni, mert a konyokerol, az alkarjarol jelentosen, a tenyererol pedig kb 70 szazalekban teljesen lement a bor. Aloe first spray, betadine, kicsi sebekre tapasz, nagyobbakra epp csak takaras, aztan fogni a sracot rendes orvoshoz vinni, aztan tetanusz, s kesz. Egesz estig megvolt a program.
Vegul megjott a fonok, aki jol leszidta a sracot, mert hogy mondta neki, hogy hati-hati (lassan-lassan) vezesse a motrot, de az nem...csak legenykedett.
Vegul elmondta, hogy Indoneziaban evente 380%-al no a motorbicajok szama, es sokuknak sem szamtablaja, sem biztositasa, sem semmije nincs. S naponta min. 10-en halnak meg balesetben.
Masnap reggel, kimentem a repterre. Kulon elmeny. A repulesbiztonsagra itt nem koltenek nagyon sok penzt. A kifutopalyan gyerekek szaladgaltak, akiket a helyi rendor kellett lezavarjon, hogy a gepunk leszalhasson, csomagatvilagitast csak random modon csinalnak, s azt is ugy, hogy mig a szalagon atmegy a taska, a kepernyot nem nezi senki. Egy iparos pedig egy nagy benzineskaniszter valamivel indult fel a gepre, ja es nem a szekuritis, hanem egy masik utas kerdezte meg tole, hogy ugy-e azert nem benzin van benne? :) Persze, hogy nem.
A repulo - s ezt a jegyvasarlaskor is mondtak - zsiruj volt. Minden aggodasom odalett mikor meglattam. Csili vili gep, tiszta mint a patyolat. GYanusan jol nezett ki. A Merpati nevu legitarsasag - amelyik a legtobbet repul Nusa Tengaraban - mostanaban vett egy csomo MA-60 tipusu uj gepet, ezek alkotjak a flotta gerincet. Most ujra a civilizacioban, s varom, hogy induljak haza.
A krakogos kopkodo
Bajawabol Endebe tartvan egy helyi buszon, felejthetetlen elmenyben volt reszunk. Egyreszt az ules ala helyezett hatalmas hangfalbol ugy nyomta a sofor a basszust, hogy a vesem majd leszakadt (ez nem vicc!!!!), ugyanakkor volt egy beteg bacsi, aki kb 49 masodpercenkent horrentett egyet, majd kikopott az ablakon. Horrent, kop. Horrent, kop. 5 oran keresztul. Kozben hanyt is vagy 5szor, de akkor is kopott. Azt hiszem soha nem vartuk annyira, hogy kiszallhassunk a buszbol, melyen meg volt vagy 15 ember, mindenfele piacrol vett, vagy piacra vivendo holmival. Hoseg, otmillio kanyar, kopes, basszus.
Basszus...
Basszus...
Bena, Bela, Moni, Brittni es a tobbiek
Egesz utazas soran ment a Belazas. Valaki elkezdte, aztan vegul minden Bela lett. Igy volt Angkor Belank, Shrimp Belank, meg ezer mas, migsem az alliteracional maradva mar csak Bali Bela, meg emilyen B betus Belak maradtak.
Aztan midon eljutottunk a Flores szigeten levo Bajawa varoskaba megtudtuk, hogy a kozelben van egy Bela nevu amolyan oskovulet (traditional village) falucska, ahol "eredeti" allapotban lehet megnezni az osklakosokat. Bemo-t (kis mikrobusz) bereltunk es nyomas le az Inerie vulkan alatt, 1500 meteren fekvo Bajawabaol, uttalan utakon, lefele, lefele, hogy bennszulotteket keressunk. Bela, akarcsak a kozelben fekvo Bena falucska, tenyleg erdekes volt. Korbe epitett bambuszhazak, melyek, mint egy nagy szentelyt olelik korbe a falu foteret, hol kooltar, szent eletfa, meg fricskapalya egyarant talalhato. A gyerekek jatszanak, a felnottek pedig betelt ragnak, es varjak a buta turistakat, hogy toltsek ki a jelenleti fuzetet, majd adakozzanak. A fubol, nadbol, levelbol keszult haztetokon vadiuj napelemek, melyek a meteres nagysagu, szinte minden verandan megtalalhato hangfalakba nyomtak az aramot, es persze a kulonfele tradicionalis zeneket, mint pl. Brittni Szpirsz vagy eppen a November Rain.
A torzsfonok, bizonyos Philippus buszken mutatta, hogy kapott kepeslapot korabbi svajci latogatoktol, es tustent felirta a cimet, hogy mi is cselekedjunk majd hasonloan. Valahogy igy: Philippus, Indonezia, Flores, Bela Village... ennyi eleg is. Az osszkep lesujto. Ezek az emberek valahol, ott allnak a kokorszak es a digitalis technologia, valamint a kepviseleti demokracia kuszoben. Indoneziaban valasztasok lesznek hamarasonan, igy Philippus faluja is tele van valasztasi plakatokkal, de ok ezt valahogy nem ertik, hogy miert kell. De van, s elturik. Ragjak a betelt, s varjak az adomanyokat. Isten veled kulturalis antropologia.
Moni kicsit jobb elmeny volt. Ott legalabb nem kendozik a tradiciot. Nyiltan megmondja hazigazdank, hogy turista kell, hogy legyen biznisz, s akkor jo lesz. De turista most keves van, mert esos evszakban csak mi vagyunk annyira lokottek hogy idaig elmereszkedunk. A falu latvanyossaga azonban karpotol, hiszen fent 1600 meter magasan fekszik a Kelimutu vulkan, harom darab hires kratertavaval. A tavacskak arrol hiresek, hogy idorol idore szint valtanak, es az eles pirostol a zold, kek, barna, fekete kombinaciokon at, mindig mas arccal lepik meg a latogatot. Ottletunkkor a szinek a kovetkezok voltak: sotet zold, turkiz kek, es barnas zold. A turkiz, az igen furcsa volt. Valoszinutlenul kek szin. Megneztuk a kemiai koncentraciojat, es megallapitottuk, hogy nem uszasra teremtettek. A pH-ja 0.3-as vagyis annyira savas, hogy csak na, eppen ezert a kraterfalon valo seta nem ajanlott. Nem is probalkoztunk, hiszen hallottuk, hogy az elmult idoben nehany tursita beleesett a toba, es hat kijonni mar nem sikerult. Kulonben is a savas, kenes szag, csipte a torkunkat...meg mondja valaki, hogy utazni kenyelmes.
Aztan midon eljutottunk a Flores szigeten levo Bajawa varoskaba megtudtuk, hogy a kozelben van egy Bela nevu amolyan oskovulet (traditional village) falucska, ahol "eredeti" allapotban lehet megnezni az osklakosokat. Bemo-t (kis mikrobusz) bereltunk es nyomas le az Inerie vulkan alatt, 1500 meteren fekvo Bajawabaol, uttalan utakon, lefele, lefele, hogy bennszulotteket keressunk. Bela, akarcsak a kozelben fekvo Bena falucska, tenyleg erdekes volt. Korbe epitett bambuszhazak, melyek, mint egy nagy szentelyt olelik korbe a falu foteret, hol kooltar, szent eletfa, meg fricskapalya egyarant talalhato. A gyerekek jatszanak, a felnottek pedig betelt ragnak, es varjak a buta turistakat, hogy toltsek ki a jelenleti fuzetet, majd adakozzanak. A fubol, nadbol, levelbol keszult haztetokon vadiuj napelemek, melyek a meteres nagysagu, szinte minden verandan megtalalhato hangfalakba nyomtak az aramot, es persze a kulonfele tradicionalis zeneket, mint pl. Brittni Szpirsz vagy eppen a November Rain.
A torzsfonok, bizonyos Philippus buszken mutatta, hogy kapott kepeslapot korabbi svajci latogatoktol, es tustent felirta a cimet, hogy mi is cselekedjunk majd hasonloan. Valahogy igy: Philippus, Indonezia, Flores, Bela Village... ennyi eleg is. Az osszkep lesujto. Ezek az emberek valahol, ott allnak a kokorszak es a digitalis technologia, valamint a kepviseleti demokracia kuszoben. Indoneziaban valasztasok lesznek hamarasonan, igy Philippus faluja is tele van valasztasi plakatokkal, de ok ezt valahogy nem ertik, hogy miert kell. De van, s elturik. Ragjak a betelt, s varjak az adomanyokat. Isten veled kulturalis antropologia.
Moni kicsit jobb elmeny volt. Ott legalabb nem kendozik a tradiciot. Nyiltan megmondja hazigazdank, hogy turista kell, hogy legyen biznisz, s akkor jo lesz. De turista most keves van, mert esos evszakban csak mi vagyunk annyira lokottek hogy idaig elmereszkedunk. A falu latvanyossaga azonban karpotol, hiszen fent 1600 meter magasan fekszik a Kelimutu vulkan, harom darab hires kratertavaval. A tavacskak arrol hiresek, hogy idorol idore szint valtanak, es az eles pirostol a zold, kek, barna, fekete kombinaciokon at, mindig mas arccal lepik meg a latogatot. Ottletunkkor a szinek a kovetkezok voltak: sotet zold, turkiz kek, es barnas zold. A turkiz, az igen furcsa volt. Valoszinutlenul kek szin. Megneztuk a kemiai koncentraciojat, es megallapitottuk, hogy nem uszasra teremtettek. A pH-ja 0.3-as vagyis annyira savas, hogy csak na, eppen ezert a kraterfalon valo seta nem ajanlott. Nem is probalkoztunk, hiszen hallottuk, hogy az elmult idoben nehany tursita beleesett a toba, es hat kijonni mar nem sikerult. Kulonben is a savas, kenes szag, csipte a torkunkat...meg mondja valaki, hogy utazni kenyelmes.
2009. január 12., hétfő
Flores viragai
Amikor a portugalok vagy parszaz eve erre jartak, sok viragot latvan a szigetet Floresnek neveztek el. Miota itt vagyunk folyamatosan lesem, hogy milyenek is ezek a viragok, ahogy mondanak : "la propriu si la figurat".
- Labuan Bajo es Routeng kozott a hegyekrol minden epkezlab fat kivagtak, szomoru bokorrengeteg vigyorog le az egyszeri utazora...viragnak futva sincs nyoma
- Routeng meglepoen takaros kisvaros...olyan amire nem szamitottunk amikor benyomultunk a szigetre. Itt sok kis kertes haz van, teli viragokkal, pompasan sok szinben. Amugy ez egy katolikus sziget, es sok katolikus iskola van, kulon lanyoknak meg fiuknak, s amikor vasarnap jottek ki a templombol a feher ruhas lanyok, akkor ok tuntek epp Flores viragainak.
- Ma mikor Bajawabol kimentunk a videkre, akkor sok olyat lattunk amit ilyen formabna eddig nem. Fuszereket! Kavecserjet, kakaot, vaniliat, borsot, meg talan szerecsendiot. Ismerve, hogy anno a hollandok mekkora kereskedest uztek ezekkel a termekekkel, batran allapitom meg, hogy ezek is Flores viragzasanak fontos tenyezoi, bar ma ugy tunik, mintha pl. kakaot senki nem szedne, es csak ugy elerik a cserjeken magukban.
A kovetkezo napokban keresek tovabbi viragokat...
- Labuan Bajo es Routeng kozott a hegyekrol minden epkezlab fat kivagtak, szomoru bokorrengeteg vigyorog le az egyszeri utazora...viragnak futva sincs nyoma
- Routeng meglepoen takaros kisvaros...olyan amire nem szamitottunk amikor benyomultunk a szigetre. Itt sok kis kertes haz van, teli viragokkal, pompasan sok szinben. Amugy ez egy katolikus sziget, es sok katolikus iskola van, kulon lanyoknak meg fiuknak, s amikor vasarnap jottek ki a templombol a feher ruhas lanyok, akkor ok tuntek epp Flores viragainak.
- Ma mikor Bajawabol kimentunk a videkre, akkor sok olyat lattunk amit ilyen formabna eddig nem. Fuszereket! Kavecserjet, kakaot, vaniliat, borsot, meg talan szerecsendiot. Ismerve, hogy anno a hollandok mekkora kereskedest uztek ezekkel a termekekkel, batran allapitom meg, hogy ezek is Flores viragzasanak fontos tenyezoi, bar ma ugy tunik, mintha pl. kakaot senki nem szedne, es csak ugy elerik a cserjeken magukban.
A kovetkezo napokban keresek tovabbi viragokat...
Trans Flores Highway
Csak roviden irok, mert internet az szinte nincs. Jelenleg Bajawaban vagyunk, valahol feluton Labuan Bajo es Ende kozott, ket nap alatt ertunk el ide LB-bol, ami nagyjabol 250 megtett kilometert jelent. Vulkanon fel, vulkanrol le, ennyi szerpentint eletunkben nem lattunk. Flores mar igazi Indonezia, igazi emberekkel, tradicionalis kis falvakkal, ahol a torzsfonok fogad es Bahasa nyelven bemutatja a falut, mikozben betel levelet rag. Amugy a kis viskokba napelembol nyerik az aramot, Britney Spearst hallgatnak, es hello.
Ma voltunk furodni egy forro hegyi patakban, mikozben a helyi kiskolykek kigyultek minket lesni a domboldalra, egy neni meg mosott mellettunk. Aztan visszanyomultunk kis bemo kocsinkkal egy hihetetlenul meredek uton kedvenc vulkanunknak az olebe, s onnan haza. Most epp egy helyi etteremben leltem netet, mikozben valami elo zenekar kornyikal a hatterben. Nagyon vicces...
Ma voltunk furodni egy forro hegyi patakban, mikozben a helyi kiskolykek kigyultek minket lesni a domboldalra, egy neni meg mosott mellettunk. Aztan visszanyomultunk kis bemo kocsinkkal egy hihetetlenul meredek uton kedvenc vulkanunknak az olebe, s onnan haza. Most epp egy helyi etteremben leltem netet, mikozben valami elo zenekar kornyikal a hatterben. Nagyon vicces...
2009. január 9., péntek
Nusa Tenggara
Elnezest kerek minden hu blogolvasomtol, hogy az elmult napokban kicsit haldoklott a blog, de sajnos jo okunk volt ra. A del-indonez tengerekre sajnos nem vezettek meg be az internetet, sot most ezuttal az iPhone sem segitett.
A tortenet ugy kezdodik, hogy miutan egy nap alatt kisutkereztuk magunkat Bali-n, ugy dontottunk, hogy elrepulunk Flores szigetere Labuan Bajo-ba, ahol a tobbiek nagyon jo buvarhelyeket ismertek, s mar nagyon hianyzott nekik a merules.
Flores szigete amugy Bali-tol keletre talalhato, mintegy masfel oranyi repuloutra. Szerencsre jo idot kaptunk a repuleshez, igy a panorama szenzacios volt. Elobb atrepultunk a harom kis Gili sziget folott, majd Lombok, Sumbawa, Komodo, Rinca, vegul landolas a vizi ciganyok kikotojeben, Labuan Bajoban. Itt egy gyors pihenest kovetoen a Bajo Dive Club vendegeikent masnap reggel kieveztunk a Komodo-i Nemzeti Park vizeire, hogy ott toltsuk az elkovetkezo 3 napot. A hajon csatlakozott hozzank egy nemet parocska is, akik szinten buvarkodni jottek. Az egesz csapatbol csak en logtam ki ezerrel, akinek semmilyen vizalatti tapasztalata nem volt. Sebaj, mig a tobbiek 20-30 meterrel a viz alatt csodaltak a korallokat, addig en a sekelyebb vizekben snorkeleztem, ami szamomra abszolut lenyugozo volt. A harom nap alatt lattam vagy szaz fele pompas szinu korallt, rakot, fickandozo kis halacskakat, teknost es capat, valamint nagy lomhan uszo hatalmas rajakat. A rajakkal valo kozos lubickolas eletre szolo elmeny marad az tutti.
Ket ejszakat amugy a hajon toltottunk Rinca szigetenek egy kis obleben. Az elsot szandekosan, a masodikat kenyszerbol, motorhiba miatt. Amugy Rinca es Komodo szigetei adnak otthon a hires Komodoi varanusznak, vagy ahogy itt hivjak, a dragonok-nak. Minden reggel es este kiultek a homokos partra melegedni, vagy tan csak bameszkodni. Nagy gyikok ezek hejj. Bar elsore lomhanak tunnek, rovid tavon nagyon gyorsak, es ha megharapnak, akkor veged. BAr nem mergezo a harapasuk, a nyaluk annyi bakteriumot es virust tartalmaz (tobb mint 900 felet!!!), hogy azok kimeletlenul elpusztitanak. Vadaszstrategiajuk az, hogy megharapnak egy bivalyt, aztan kiserik sokszor 2 honapig is, amig szerencsetlen allat valamilyen betegsegtol osszeesik, s meghal. AKkor jon a zabalas.
AMugy itt is esos evszak van, de egeszen mas mint Vietnamban. Ejszaka dorog, villamlik, es ugy esik, mint ha dezsabol ontenek, nappal pedig sut a nap, 40 fok van, a tengerviz pedig nagyjabol 30 fokos. A tegnapelott snorkelezes kozben ugy leegett a hatm, hogy meg most is nyogok bele, s a hatizsakot nem tudom a vallamra venni.
Most ujra itt vagyunk LB-ban, es azt tervezzuk, hogy vegigmegyunk FLores szigeten egeszen Maumere-ig, onnan meg valamilyen jarmuvel Lamaleraba, a hires balnavaszok falujaba. Ezek az emberek mai napig csonakbol szigonnyal fogjak a balnakat, es eletuk minden resze a balnahoy meg a csonakhoz kotodik. Bar most nincs balnaszezon, azert kivancsiak vagyunk rajuk. Floresen meg megneznenk a Kelimutu tavakat, ami harom vulkani kraterben fekvo to, s arrol hiresek, hogy mindig valtoztatjak a szinuket. Na majd meglatjuk.
Amugy a kedvunk jo, energiank meg valamennyi van, ugyhogy lassan nekilendulunk. A balnavadasz falubol majd kimennenk Ende-be (ami eleg viccesen hangzik, mintha a vilag veget jelentene, es tenyleg a vilag vegen is van), es onnan visszerpulnenk Baliba, meg vagy 3-4 nap pihenesre. Hogy mikent alakul majd, az kiderul.
Elkepzelheto, hogy bennebb menve a Flores-en tobbet nem lesz internetunk, de remelhetoleg sms-ben elerhetoek leszunk.
Ja es majd elfelejtettem megmagyarazni a bejegyzes cimet. Nusa Tenggara a neve ennek a szigetegyuttesnek ahol most vagyunk, s nagyjabol Balitol Timorig tart.
A tortenet ugy kezdodik, hogy miutan egy nap alatt kisutkereztuk magunkat Bali-n, ugy dontottunk, hogy elrepulunk Flores szigetere Labuan Bajo-ba, ahol a tobbiek nagyon jo buvarhelyeket ismertek, s mar nagyon hianyzott nekik a merules.
Flores szigete amugy Bali-tol keletre talalhato, mintegy masfel oranyi repuloutra. Szerencsre jo idot kaptunk a repuleshez, igy a panorama szenzacios volt. Elobb atrepultunk a harom kis Gili sziget folott, majd Lombok, Sumbawa, Komodo, Rinca, vegul landolas a vizi ciganyok kikotojeben, Labuan Bajoban. Itt egy gyors pihenest kovetoen a Bajo Dive Club vendegeikent masnap reggel kieveztunk a Komodo-i Nemzeti Park vizeire, hogy ott toltsuk az elkovetkezo 3 napot. A hajon csatlakozott hozzank egy nemet parocska is, akik szinten buvarkodni jottek. Az egesz csapatbol csak en logtam ki ezerrel, akinek semmilyen vizalatti tapasztalata nem volt. Sebaj, mig a tobbiek 20-30 meterrel a viz alatt csodaltak a korallokat, addig en a sekelyebb vizekben snorkeleztem, ami szamomra abszolut lenyugozo volt. A harom nap alatt lattam vagy szaz fele pompas szinu korallt, rakot, fickandozo kis halacskakat, teknost es capat, valamint nagy lomhan uszo hatalmas rajakat. A rajakkal valo kozos lubickolas eletre szolo elmeny marad az tutti.
Ket ejszakat amugy a hajon toltottunk Rinca szigetenek egy kis obleben. Az elsot szandekosan, a masodikat kenyszerbol, motorhiba miatt. Amugy Rinca es Komodo szigetei adnak otthon a hires Komodoi varanusznak, vagy ahogy itt hivjak, a dragonok-nak. Minden reggel es este kiultek a homokos partra melegedni, vagy tan csak bameszkodni. Nagy gyikok ezek hejj. Bar elsore lomhanak tunnek, rovid tavon nagyon gyorsak, es ha megharapnak, akkor veged. BAr nem mergezo a harapasuk, a nyaluk annyi bakteriumot es virust tartalmaz (tobb mint 900 felet!!!), hogy azok kimeletlenul elpusztitanak. Vadaszstrategiajuk az, hogy megharapnak egy bivalyt, aztan kiserik sokszor 2 honapig is, amig szerencsetlen allat valamilyen betegsegtol osszeesik, s meghal. AKkor jon a zabalas.
AMugy itt is esos evszak van, de egeszen mas mint Vietnamban. Ejszaka dorog, villamlik, es ugy esik, mint ha dezsabol ontenek, nappal pedig sut a nap, 40 fok van, a tengerviz pedig nagyjabol 30 fokos. A tegnapelott snorkelezes kozben ugy leegett a hatm, hogy meg most is nyogok bele, s a hatizsakot nem tudom a vallamra venni.
Most ujra itt vagyunk LB-ban, es azt tervezzuk, hogy vegigmegyunk FLores szigeten egeszen Maumere-ig, onnan meg valamilyen jarmuvel Lamaleraba, a hires balnavaszok falujaba. Ezek az emberek mai napig csonakbol szigonnyal fogjak a balnakat, es eletuk minden resze a balnahoy meg a csonakhoz kotodik. Bar most nincs balnaszezon, azert kivancsiak vagyunk rajuk. Floresen meg megneznenk a Kelimutu tavakat, ami harom vulkani kraterben fekvo to, s arrol hiresek, hogy mindig valtoztatjak a szinuket. Na majd meglatjuk.
Amugy a kedvunk jo, energiank meg valamennyi van, ugyhogy lassan nekilendulunk. A balnavadasz falubol majd kimennenk Ende-be (ami eleg viccesen hangzik, mintha a vilag veget jelentene, es tenyleg a vilag vegen is van), es onnan visszerpulnenk Baliba, meg vagy 3-4 nap pihenesre. Hogy mikent alakul majd, az kiderul.
Elkepzelheto, hogy bennebb menve a Flores-en tobbet nem lesz internetunk, de remelhetoleg sms-ben elerhetoek leszunk.
Ja es majd elfelejtettem megmagyarazni a bejegyzes cimet. Nusa Tenggara a neve ennek a szigetegyuttesnek ahol most vagyunk, s nagyjabol Balitol Timorig tart.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
