Moniban elvaltam a tobbiektol. Nekik szent celjuk volt, eljutni Lamaleraba, balnavadaszokat latni, en ehelyett visszajottem Balira kicsit relaxolni. Nehez a dzsungelelet.
Reggel 7kor keltunk, reggeli, ket menet kartya, aztan jott az o buszuk Maumere iranyaba, s azzal elsurrantak. En meg ott maradtam Moni-ban, hogy majd csak lesz valahogy. Aztan a hazibacsival vegigbeszeltuk a napi politikat, a kakao kereskedelem menetet, meg a floreszi fiatalok jovokepet, lehetosegeit. Deltajban kialltam az utra, leintettem egy mikrobuszt es irany vissza Ende-be, ahonnan masnap delben volt repulom Balira. Megint a szokasos kanyarok, vulkan fel, vulkan le, basszus, cigifust, es kedves falusi emberek, akik felsoroltak szamomra az osszes angol szot amit csak ismertek. Ende-be erve aztan fogtam egy bemot, es irany a Hotel Ikhlas.
Az Ikhlasban persze nehany kinai bisznment leszamitva senki nem volt, igy eleg unalmas napnak neztem elebe. Kimentem a varosba szetnezni, de abba a varosba semmi nincs. Semmi. Csak hoseg, es sok motoros. Turista meg nyomokban sem.
Visszaerve a hotelbe epp unatkozni kivantam, amikor nyuzsgolodesre figyeltem fel a bejaratnal. Az egyik pincer srac jott vissza a piacrol motorjaval, de a motor osszetorve, a sracnak a karjabol meg vastagon omlott a ver, o maga pedig tanacstalanul allt kollegai elott, es valahogy senki nem tudta, hogy akkor most mit kell tenni. Ahogy mondjak, vettem az iniciativat. Mondtam a sracnak, hogy amig eloszedem a kotszereimet addig tiszta vizzel mossa le a sebeket, aztan meglatjuk. Kicsit nehez volt meglatni, mert a konyokerol, az alkarjarol jelentosen, a tenyererol pedig kb 70 szazalekban teljesen lement a bor. Aloe first spray, betadine, kicsi sebekre tapasz, nagyobbakra epp csak takaras, aztan fogni a sracot rendes orvoshoz vinni, aztan tetanusz, s kesz. Egesz estig megvolt a program.
Vegul megjott a fonok, aki jol leszidta a sracot, mert hogy mondta neki, hogy hati-hati (lassan-lassan) vezesse a motrot, de az nem...csak legenykedett.
Vegul elmondta, hogy Indoneziaban evente 380%-al no a motorbicajok szama, es sokuknak sem szamtablaja, sem biztositasa, sem semmije nincs. S naponta min. 10-en halnak meg balesetben.
Masnap reggel, kimentem a repterre. Kulon elmeny. A repulesbiztonsagra itt nem koltenek nagyon sok penzt. A kifutopalyan gyerekek szaladgaltak, akiket a helyi rendor kellett lezavarjon, hogy a gepunk leszalhasson, csomagatvilagitast csak random modon csinalnak, s azt is ugy, hogy mig a szalagon atmegy a taska, a kepernyot nem nezi senki. Egy iparos pedig egy nagy benzineskaniszter valamivel indult fel a gepre, ja es nem a szekuritis, hanem egy masik utas kerdezte meg tole, hogy ugy-e azert nem benzin van benne? :) Persze, hogy nem.
A repulo - s ezt a jegyvasarlaskor is mondtak - zsiruj volt. Minden aggodasom odalett mikor meglattam. Csili vili gep, tiszta mint a patyolat. GYanusan jol nezett ki. A Merpati nevu legitarsasag - amelyik a legtobbet repul Nusa Tengaraban - mostanaban vett egy csomo MA-60 tipusu uj gepet, ezek alkotjak a flotta gerincet. Most ujra a civilizacioban, s varom, hogy induljak haza.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése