Nusa Tenggara

Elnezest kerek minden hu blogolvasomtol, hogy az elmult napokban kicsit haldoklott a blog, de sajnos jo okunk volt ra. A del-indonez tengerekre sajnos nem vezettek meg be az internetet, sot most ezuttal az iPhone sem segitett.
A tortenet ugy kezdodik, hogy miutan egy nap alatt kisutkereztuk magunkat Bali-n, ugy dontottunk, hogy elrepulunk Flores szigetere Labuan Bajo-ba, ahol a tobbiek nagyon jo buvarhelyeket ismertek, s mar nagyon hianyzott nekik a merules.
Flores szigete amugy Bali-tol keletre talalhato, mintegy masfel oranyi repuloutra. Szerencsre jo idot kaptunk a repuleshez, igy a panorama szenzacios volt. Elobb atrepultunk a harom kis Gili sziget folott, majd Lombok, Sumbawa, Komodo, Rinca, vegul landolas a vizi ciganyok kikotojeben, Labuan Bajoban. Itt egy gyors pihenest kovetoen a Bajo Dive Club vendegeikent masnap reggel kieveztunk a Komodo-i Nemzeti Park vizeire, hogy ott toltsuk az elkovetkezo 3 napot. A hajon csatlakozott hozzank egy nemet parocska is, akik szinten buvarkodni jottek. Az egesz csapatbol csak en logtam ki ezerrel, akinek semmilyen vizalatti tapasztalata nem volt. Sebaj, mig a tobbiek 20-30 meterrel a viz alatt csodaltak a korallokat, addig en a sekelyebb vizekben snorkeleztem, ami szamomra abszolut lenyugozo volt. A harom nap alatt lattam vagy szaz fele pompas szinu korallt, rakot, fickandozo kis halacskakat, teknost es capat, valamint nagy lomhan uszo hatalmas rajakat. A rajakkal valo kozos lubickolas eletre szolo elmeny marad az tutti.
Ket ejszakat amugy a hajon toltottunk Rinca szigetenek egy kis obleben. Az elsot szandekosan, a masodikat kenyszerbol, motorhiba miatt. Amugy Rinca es Komodo szigetei adnak otthon a hires Komodoi varanusznak, vagy ahogy itt hivjak, a dragonok-nak. Minden reggel es este kiultek a homokos partra melegedni, vagy tan csak bameszkodni. Nagy gyikok ezek hejj. Bar elsore lomhanak tunnek, rovid tavon nagyon gyorsak, es ha megharapnak, akkor veged. BAr nem mergezo a harapasuk, a nyaluk annyi bakteriumot es virust tartalmaz (tobb mint 900 felet!!!), hogy azok kimeletlenul elpusztitanak. Vadaszstrategiajuk az, hogy megharapnak egy bivalyt, aztan kiserik sokszor 2 honapig is, amig szerencsetlen allat valamilyen betegsegtol osszeesik, s meghal. AKkor jon a zabalas.
AMugy itt is esos evszak van, de egeszen mas mint Vietnamban. Ejszaka dorog, villamlik, es ugy esik, mint ha dezsabol ontenek, nappal pedig sut a nap, 40 fok van, a tengerviz pedig nagyjabol 30 fokos. A tegnapelott snorkelezes kozben ugy leegett a hatm, hogy meg most is nyogok bele, s a hatizsakot nem tudom a vallamra venni.
Most ujra itt vagyunk LB-ban, es azt tervezzuk, hogy vegigmegyunk FLores szigeten egeszen Maumere-ig, onnan meg valamilyen jarmuvel Lamaleraba, a hires balnavaszok falujaba. Ezek az emberek mai napig csonakbol szigonnyal fogjak a balnakat, es eletuk minden resze a balnahoy meg a csonakhoz kotodik. Bar most nincs balnaszezon, azert kivancsiak vagyunk rajuk. Floresen meg megneznenk a Kelimutu tavakat, ami harom vulkani kraterben fekvo to, s arrol hiresek, hogy mindig valtoztatjak a szinuket. Na majd meglatjuk.
Amugy a kedvunk jo, energiank meg valamennyi van, ugyhogy lassan nekilendulunk. A balnavadasz falubol majd kimennenk Ende-be (ami eleg viccesen hangzik, mintha a vilag veget jelentene, es tenyleg a vilag vegen is van), es onnan visszerpulnenk Baliba, meg vagy 3-4 nap pihenesre. Hogy mikent alakul majd, az kiderul.
Elkepzelheto, hogy bennebb menve a Flores-en tobbet nem lesz internetunk, de remelhetoleg sms-ben elerhetoek leszunk.
Ja es majd elfelejtettem megmagyarazni a bejegyzes cimet. Nusa Tenggara a neve ennek a szigetegyuttesnek ahol most vagyunk, s nagyjabol Balitol Timorig tart.