Csak roviden irok, mert internet az szinte nincs. Jelenleg Bajawaban vagyunk, valahol feluton Labuan Bajo es Ende kozott, ket nap alatt ertunk el ide LB-bol, ami nagyjabol 250 megtett kilometert jelent. Vulkanon fel, vulkanrol le, ennyi szerpentint eletunkben nem lattunk. Flores mar igazi Indonezia, igazi emberekkel, tradicionalis kis falvakkal, ahol a torzsfonok fogad es Bahasa nyelven bemutatja a falut, mikozben betel levelet rag. Amugy a kis viskokba napelembol nyerik az aramot, Britney Spearst hallgatnak, es hello.
Ma voltunk furodni egy forro hegyi patakban, mikozben a helyi kiskolykek kigyultek minket lesni a domboldalra, egy neni meg mosott mellettunk. Aztan visszanyomultunk kis bemo kocsinkkal egy hihetetlenul meredek uton kedvenc vulkanunknak az olebe, s onnan haza. Most epp egy helyi etteremben leltem netet, mikozben valami elo zenekar kornyikal a hatterben. Nagyon vicces...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése